4.1. A Microsoft Windows 95 és OSR2 beállítása

1. ** Néhány üzenet eltérő lehet, a kiadott Windows 95 verzió függvényében **

   Ha még nem telepítetted a hálózati kártyát és annak meghajtóprogramját, most tedd meg. Ennek leírása meghaladja a dokumentum kereteit, és bár elég egyszerű, ha még korábban nem csináltad, kérj segítséget.

2. Menj a Control Panel * Vezérlőpult --> Network * Hálózatok menüpontra.

3. Kattints az Add * Hozzáadás --> Protocol * Protokoll --> Manufacturer: Microsoft --> Protocol * Protokoll: TCP/IP protocol * TCP/IP protokoll pontra, ha még nincs telepítve.

4. Válaszd ki azt a TCP/IP tételt, amely a megfelelő Win95 hálózati kártyánkhoz tartozik (pl. TCP/IP --> Intel EtherExpress Pro/100+) és nyomjd meg a Properties * Tulajdonságok gombot. Itt két lehetőség van: statikus IP-címet vagy DHCP-t állíthatsz be. A statikus IP egyszerűbb, de feltételezi, hogy NINCS két ugyanolyan cím a hálózaton. A DHCP egy központi kiszolgáló segítségével (tipikusan ez a Linux MASQ-kiszolgáló) automatikusan beállít minden munkaállomást, IP-címmel, DNS-kiszolgáló címével stb. együtt.

   DHCP engedélyezése:

   A DHCP használatához kattints a Use DHCP to assign addresses (IP-címek automatikus hozzárendelése) gombra. A DHCP-kiszolgáló beállításának leírása nem ennek a HOGYANnak a témája, de a TrinityOS és egyéb HOGYANok teljes egészében leírják.

   Statikus címek:

   Menj az IP Address * IP-cím fülre, és állítsd a címet 192.168.0.x-re, ahol x 1 és 255 közé essen, majd állítsd a Subnet Mask * Alhálózati maszk értékét 255.255.255.0-ra.

5. Válaszd a Gateway * Átjáró fület, add meg a 192.168.0.1-et, mint átjárót a Gateway * Átjáró alatt, és kattints az Add * Hozzáadás gombra.

6. A DNS Configuration * DNS beállítások fülön, add meg egy gépnevet, valamint a tartomány nevét. Ha nincs saját tartományod, akkor a szolgáltatónk hivatalos tartománynevét írd ide. Ezek után meg kell adnod a használni kívánt névkiszolgálókat is.

   DHCP: semmilyen bejegyzés nem kell, mivel mindezt automatikusan beállítja a DHCP.

   STATIKUS: add hozzá az összes DNS-kiszolgálót, amelyet a Linux-gép használ (általában az /etc/resolv.conf fájlban vannak felsorolva). Legtöbbször ezek a kiszolgálók a szolgáltatónál vannak, de ezen kívül futtathatunk saját tározó- vagy hiteles névkiszolgálót is a MASQ-kiszolgálón. A DNS beállításával sem foglalkozik ez a HOGYAN.

   Választhatóan még hozzáadhatsz tartománynév-keresési előtagokat is. Ezzel a felhasználóknak egyszerűen a célgép nevét kell csak megadniuk, és nem a teljes domain-nevet (FQDN). Hasonló a PATH szolgáltatáshoz, amellyel az általános UNIX-parancsokat könnyebb megtalálni.

7. Az összes többi beállítást hagyd úgy, ahogy voltak, hacsak (bár ez veszélyes lehet) tudatosan meg szeretnéd változtatni ezeket.

8. Kattints az OK gombra minden párbeszédablakban, és indítsd újra a rendszert.

9. Kiindulási tesztként ping-eld a Linux MASQ-kiszolgálót a hálózati kapcsolat ellenőrzése végett; futtasd a Start menü Run * Futtatás pontját, és gépeld be: ping 192.168.0.1 (Ez csak BELSŐ hálózati teszt, még nem tudod ping-elni a külső hálózatot). Ha nem látod megfelelő válaszokat a kiszolgálótól, ellenőrizd a hálózati beállításokat.

10. Választhatod azt is, hogy készítesz egy HOSTS fájlt a C:\Windows könyvtárban, így DNS-kiszolgáló nélkül is tudsz névvel hivatkozni a gépekre a hálózaton belül. Van egy HOSTS.SAM nevű példafájl a C:\windows könyvtárban.